2020. szeptember 21. hétfőMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
lang.transindex.ro

KAMPÁNYBAN

Szolidaritás

Láng Zsolt utolsó frissítés: 15:34 GMT +2, 2013. január 4.

A most hallható kampánybeszédek mindenféléről szólnak. Óriásplakátok hirdetik a Jövőt, az Okosságot, a Jogot, az Értéket, az Összefogást. Sehol sem hallok vagy olvasok a szolidaritásról.


Kampányfelkészítőn a politikusok a hétköznapi életről hallgatnak előadásokat. Mennyi a tanárok fizetése, az orvosé, a varrónőé, mennyibe kerül egy buszjegy, mennyibe egy liter tej. Külön szakember foglalkozik ezzel, minden órán átismétlik az előző óra anyagát.

Nyugaton vagy fenn Skandináviában a képviselők fizetése átlagos, nálunk az átlag tízszerese. Arrafelé az előrelátás élesebb, a politika inkább szakma. Errefelé az érdeklődés inkább érdek-lődés, a politizálás pedig ennek az érdeknek az érvényesítése. S. klasszikus mondása: „Bevallom neked, kinyalnám akárkinek, csak újra szenátor lehessek!”

Tisztelet a kivételnek. Kivétel a tiszteletnek.

N. megrendítő esete: három és fél év börtönre ítélik, holott nem hibás. Politikustársak együtt érző nyilatkozatai... Együttérző? (Tényleg akad olyan is.) Köztudott, hogy leginkább a bajban szokták magára hagyni az embert. A bajba jutott úgy érzi, nem tartozik senkihez.

Bori (13) kérdezte, van-e olyan magyar szó, ami csak magyarul létezik. Mondtam, sok van, alapszavak is. Például: „élmény”. De lényegében a „szerelem” szavunkat sem lehet idegen nyelven úgy kimondani, hogy benne legyen a „szer” (drog) és a „szerel” (működésbe állít) jelentése is. És olyan idegen szó, ami magyarban nincs meg? Olyan is sok van. Egyik a „szolidaritás”.

A most hallható kampánybeszédek mindenféléről szólnak. Óriásplakátok hirdetik a Jövőt, az Okosságot, a Jogot, az Értéket, az Összefogást. Sehol sem hallok vagy olvasok a szolidaritásról.

Amikor tizedikes koromban Gulya Andris osztálytársunkat büntetésből kopaszra nyíratták, akkor az osztályban minden fiú (kivéve: F. és P.) nullásra vágatta a haját. Felemelő érzést ismertünk meg. Nem is gondoltuk azelőtt, hogy az önkénnyel, a nemtörődömséggel, a félelemmel, a közönnyel ilyen erősen szembehelyezhető „valami”, ami lényegében különösebb előkészítés nélkül bármikor bevethető, csak egy kis figyelem és lemondás kell hozzá.


Fontos az, hogy legyen benne önkéntes lemondás.

Mondjuk néhány képviselő odamegy a parlament elnökéhez, és leteszi elé az igazolványát: ha itt három és fél évre ilyen könnyen lecsuknak valakit, ha itt így működik az igazságszolgáltatás, akkor ők kivonulnak a politikából. Három-négy ember, annak már van súlya, egy egész frakció, az már világraszóló. Az már képes megváltoztatni a közbeszédet, sőt, a közhallgatást is.

Tudom persze, vitatott eszközök ezek. De hát a szolidaritásban mindig van valami meggondolatlanság is.

Berlinben láttam azt, hogy az emberi élet mértéke a szolidaritás. Lépten-nyomon. Sokszor mesélem, milyen döbbenetes élmény volt az Ulrichban a szőlőt megdézsmáló szegényember után csörtető boltvezető, aki nem forgatta ki a szegényember zsebeit, ellenkezőleg, hozott neki egy ajándék szőlőfürtöt. Kedvenc esetem azonban a Günther Schollé, akinek a Fond Verlag nem adta ki elkészült regényét (mert műfajában eltért a korábban leadottétól), mire minden szerzője otthagyta a kiadót (kivéve: F. és P.). Mi az hogy „műfaji eltérés”? (Berlinben érzékenyen figyelnek minden „fajisággal” kapcsolatos fogalomra.)

Akinek kedve van Apor Péterrel kampányolni, mondhatja: Erdélyben is volt egykor szolidaritás. Sőt, talán ma is van! Sőt és mi több. Ám mielőtt hinnénk neki, figyelembe kell vennünk egy fontos dolgot. A fenti berlini példákat idézve: az nem szolidaritás, amikor nem a szegényemberrel, hanem a meglopott Ulrich-kal érzem magam együvé tartozónak. Vagy amikor a Kiadót dicsérem következetességéért, a szerzőkollégát pedig csalással vádolom.

Az sem nevezhető szolidaritásnak, amikor az egykori besúgók, ügynökök kilétét a felebaráti szeretet nevében elhallgatom. A szolidaritás nem vallási fogalom.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!