ITTHONÉV
Globalizacc
Láng Zsolt utolsó frissítés: 11:54 GMT +2, 2004. január 16."Sajnálkozott, hogy nem segíthet, de ők már év elején lecserélték az autóparkot, esetleg jövő januárban érdeklődjem. Bár azt nem tudná megmondani, hogy német rendőrségi járművel közlekedhetnék-e én Romániában."
Még Berlinben történt, hogy az év lejártával, hazafelé készülődve, autót szerettem volna vásárolni. Mivel megtudtam, hogy legtöbb helyen a szolgálati autókat kétévente lecserélik, ezért megírtam húsz levelet, pontosabban egyet írtam húsz példányban, és elküldtem különböző címekre. Azt ajánlottam ebben a levélben, hogy közvetítő nélkül, egyenesen nekem adják el a lecserélendő autót, amely legyen elég nagy, legyen elég olcsó, és legfőképpen legyen Euro-3-as.
A húsz levél egyikére sem érkezett pozitív válasz. De mind a húszra válaszoltak. Kik levélben, kik telefonon. Ebből az alkalomból hívott engem fel a berlini rendőrség elnöke, vagyis az az ember, aki az ilyen, nálunk szokatlan elnevezésű tisztséget betölti.
Sajnálkozott, hogy nem segíthet, de ők már év elején lecserélték az autóparkot, esetleg jövő januárban érdeklődjem. Valószínűleg megint eladnak néhány autót, bár azt nem tudná megmondani, hogy német rendőrségi járművel közlekedhetnék-e én Romániában.
Legalább fél órát beszélgetett velem, úgyhogy búcsúzásként meghívtam, egyszer látogasson el hozzánk. Ismét sajnálkozott, hogy a közeljövőben nem teheti, sok a munkájuk, ráadásul néhányan Ázsiába utaznak, mert az egyik távol-keleti országban is dolgozni fognak ezentúl.
A tegnap este eszembe jutott a berlini rendőrség. A Segesvári úton akartam keresztül menni, de nem volt zebra, illetve volt, csakhogy elfoglalták az autók, ráhajtottak az átkelő mindkét végére. Alig bírtam keresztülfurakodni közöttük, és plusz bosszúságként, mivel latyakos idő volt, oldalukról rám kenődött az utak ujjnyi vastag mocska.
Egyszer láttam Berlinben autót zebrán megállni, pontosabban csupán a hátsó kereke érintette a fehér csíkot. De ahogy kiszállt a vezetője, és bekulcsolta az ajtót, kettőt sem lépett, megjelent mellette egy motoros rendőr. Mosolyogva intézkedett.
Szóval eszembe jutottak a német rendőrök az este. Aztán azon törtem a fejemet, hogy amennyiben húszezer vásárhelyi élne egy évig Berlinben, és húszezer berlini Vásárhelyen, miután visszaköltöznének, mit eredményezne e naiv módon lebonyolított globalizáció.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!