REPLY
Főhajtás Kertész előtt?
Láng Zsolt utolsó frissítés: 16:27 GMT +2, 2009. október 29.Épp ezért elmondanám röviden, miért tartom kockázatos művészi vállalkozásnak, ha valaki Kertész-művel trükközik, szerzői jogok és színházpolitika okán.
Vinkó József igazgató elvtárs azért szedette le osztályfaliújságunkról Kajzer Csabi Tiszta mosdót! című cikkét, mert a kampányszerűen dúló városi KISZ-versenyben (első díj: öttagú iskolai küldöttség utazhat Bukarestbe a Megéneklünk… döntőjére) ezzel a cikkel úgymond az ellenfél malmára hajtjuk a vizet.
Mi tagadás, akkor még fejbekólintott az érv súlyossága, úgyhogy önkezemmel szedtem le az inkriminált cikket, szerzőjét pedig rendre utasítottam. És öntudatosan tocsogtam a mosdó penetráns odőrjében.
Ma másképp gondolok az ellenfelek malmaira.
Épp ezért elmondanám röviden, miért tartom kockázatos művészi vállalkozásnak, ha valaki Kertész-művel trükközik, szerzői jogok és színházpolitika okán. Elmondanám, miért nem érzem Kertész előtti főhajtásnak a Visszaszületést és a Visszaszületés felől (ez tulajdonképpen a legsúlyosabb:) most már a Hosszú pénteket sem.
Kertész könyveinek középpontjában a holokauszt nyelvének keresése áll. A Száműzött nyelv című kötetében azt mondja, hogy a holokausztról azért nem lehet beszélni, mert az emlékezés nyelvét kisajátítja az emlékektől elforduló kollektív mi.
Kisajátítja, lejáratja vagy épp bizniszt csinál belőle.
Kertész művészete az én küzdelme a felejteni vágyó mi ellen. Sokszor elmesélte, milyen hosszú időt töltött a Sorstalanság írásával: kereste azt az elbeszélői helyzetet, kontextust, történetet, szituációt, amelyben az emlékezés nyelve hiteles tud lenni, tehát képes megszabadulni a mi sémáitól, sztereotípiáitól, közönyétől, mértéktelen önzésétől és hatalmi vágyától.
Kertészt olvasva különösen döbbenetesnek tartom az eredeti előadás szövegének átírását, fontos Kertész-epizódok kihagyását, folklórral való helyettesítését. Olyasmi ez, mintha a Sorstalanság című filmnek elkészítenék az új szinkronját: a színészek új szöveget mondanának a jelenetek alá, imitálva korábbi szájmozgásukat.
Művészileg nemigen tudnám értékelni, még akkor sem, ha az új szöveg is nívós volna, mondjuk Buber haszid történeteit mesélnék el párbeszéd formájában, a Sorstalanabbságra átkeresztelt produkcióban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!