2018. szeptember 18. keddDiána
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
lang.transindex.ro

KEDVES MIHÁLY!

Válasz a Nyírőről szóló Lakatos Mihály interjúra

Láng Zsolt utolsó frissítés: 10:29 GMT +2, 2012. május 30.

Én nem őseim, hanem csupán gyerekeim révén vagyok vérségileg a székelyekhez kötve, mégis nagyon megviselne, ha Székelyföld elveszne. Viszont egyáltalán nem hiszem, hogy Nyírő újratemetésével lehetne megőrizni, pláne felvirágoztatni.


Itt a Transindexen olvastam interjúdat Nyírő Józsefről Ocsú és búza. Kérdezett: Sólyom István. Azt mondod benne, hogy Nyírő csak Erdély sorsáért való aggodalmában csatlakozott a nyilas kormányhoz, meg hogy élete végéig becsülettel szolgálta a magyarság és a székelység ügyét. Vagyis azért követte Sopronba is Szálasiékat, azért szerkesztette a hangszórókon keresztül terjesztett nyilas röpcédulákat, mert halálosan szerette a népét. De hát nem az ilyesmit nevezik nacionalizmusnak, súlyosabb esetben fasizmusnak? Azért megszavazni kézfelemeléssel tizenöt éves fiúk behívását, frontra küldését, mert aggódunk a népünkért?

Kérdezek tőled valamit. Ha mondjuk az egyik pártnak, miközben nagyon szépen szónokol a hazaszeretetről, néhány „híve” betörne hozzám, kirángatnának a ház előtti térre, és lelőnének a feleségemmel meg a gyerekeimmel együtt, akkor te ennek a pártnak a végsőkig kitartó híve maradnál?

Azért jutott ez eszembe, mert Ligeti Ernőt, ha nem is volt vele nagy barátságban, de mindenképpen ismerte Nyírő, gondolom néha-néha elbeszélgettek az írótalálkozókon, együtt örültek a szépszámú közönségnek, az eladott könyveknek… Saját írásaikról is szót válthattak, ugyanúgy, ahogy megtesszük mi is, ha találkozunk. Úgy gondolod, hogy Nyírő nem tudott Ligeti Ernő meggyilkolásáról, a nyilaskeresztes Kun páterről meg a többi vérengzőről?

Jó, hagyjuk ezt a párhuzamot. Mondok egy másikat. Tegyük fel, ha most engem kihurcolnának a térre, és lelőnének a családommal együtt, csak azért, mert nem tetszik a fizimiskám, akkor neked, aki hetven évvel később élnél, miféle példaként szolgálhatna az a valaki, aki a gyilkosság elkövetőinek akár tudatlan, akár tudatos, akár önkéntes, akár kényszerű, de messzemenőkig kitartó híve volt?

Én nem őseim, hanem csupán gyerekeim révén vagyok vérségileg a székelyekhez kötve, mégis nagyon megviselne, ha Székelyföld elveszne. Viszont egyáltalán nem hiszem, hogy Nyírő újratemetésével lehetne megőrizni, pláne felvirágoztatni. Nem Nyírő műveiről vagy még csak nem is a személyéről beszélek, hanem az újratemetéséről. Saccoljam meg hány üres, buta beszéd fog elhangzani?

Tudod, mit találtam, amikor beírtam a keresőbe, hogy „rue Céline”? „Il n’y a aucune rue Céline en France. Cherchez puorquoi.” (Nincs Franciaországban egyetlen Céline utca sem. Találd ki, miért.) Hamsunról sem neveztek el utcát Norvégiában. Pedig nagy író mindkettő. Ha valakinek eszébe jutna, hogy megtegye, máris elgondolkozna, miért és minek az érdekében tenné, amit tenne. Milyen utóélete lesz döntésének, kit emel fel s kit taszít le vele. Te azzal a Petőfi idézettel zárod interjúdat, hogy „Az idő igaz. / S eldönti, ami nem az.” Én erre azt mondom, amit Arisztotelészék mondtak: ha az ember a gondolkodásnak szenteli magát, eléri az igazságot, abban lesz jelen.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!