1989
A forradalom kérdése
Láng Zsolt utolsó frissítés: 11:52 GMT +2, 2009. december 29.Aztán jöttek a bajok, és végül a kérdés is megszületett: miért lett vége? Miért tűnt el, ha egyszer megvolt? Miért ment el, ha egyszer eljött? Nemrég megtudtam a választ.
Húsz évvel ezelőtt, miután Dinescu bejelentette, hogy “Ceaşescu a fugit!”, mi is szaladgálni kezdtünk. Indiánszökkenésekkel (a legszabadabb futás) rohangáltuk körbe a konyhaasztalt, egymást ölelgettük, sírtunk és nevettünk. Egybefolyó napok következtek, a csoda tagolatlan ideje. Ami addig abszolút lehetetlennek tűnt, egyre-másra bekövetkezett.
Egy román férfi autója csomagtartójából ingyensajtot osztott a főtéren. A román tévében magyarul szólalt meg a legsovinisztábbnak tartott bemondó. Egész nap volt villany. Melegvíz, hús, tej, kenyér, sőt, narancs és banán. Csokis szaloncukor, cenzúrázatlan újságok, szabadszombat, földosztás, utazás, Budapest, Bécs. Álomnál színesebb lett a valóság.
Aztán jöttek a bajok, és végül a kérdés is megszületett: miért lett vége? Miért tűnt el, ha egyszer megvolt? Miért ment el, ha egyszer eljött?
Nemrég megtudtam a választ.
Teljesen véletlenül mentem Bolognából Bagna di Romanáig. Vonattal, majd busszal, amely rémületes jókedvvel vágtatott a napfényben. Öntözőcsatornák mentén gyalog bandukolva bukkantam ki egy apró villánál. A házigazda vacsorához invitált. Rucolás rakott krumplival kedveskedett. Az is teljesen véletlennek tűnt, hogy egyik kedvenc kávéfajtámból, a perui Delgadezből főzte a kávét.
Vágy kél ilyenkor az emberben, hogy előadja az életét.
Arra kért, meséljek a forradalomról.
Készségesen felelevenítettem mindent. Még az asztalt is körülindiánszökdécseltem. Aztán megint kilyukadtam a szomorú kérdéshez. Miért lett vége?
És akkor házigazdám mosolygó szemével megadta a választ. Miért? A csoda semmittevés. A csoda a királlyá koronázott Don Quijote. A szoborba fagyott zuhanás. A vágytalan álom. A begombolt test.
Mindezt egy kérdéssel is megtoldotta: Ki akarna a mennyországban pocolni, ha még élhetne néhány évet a földön is?! Te akarnál?
Mi tagadás, nem.
Ezen aztán hosszan és jóízűen nevettünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!