SZAKÁCSKÖNYV
Jövőtorta
Láng Zsolt utolsó frissítés: 10:59 GMT +2, 2009. július 20.Enni, hogy enni lehessen! Jól zabáljunk be, magyarán. Lehetőleg nehéz és/vagy kissé romlott ételeket. Kissé, hogy életben maradjunk.
Bezabálni este hét után, de lehetőleg tizenegykor. Lefeküdni, és tele hassal álmodni. Nyomasztó, ólmos álmokat. Ezekre az álmokra lesz szükségünk a jövőtorta elkészítéséhez.
Kik vagyunk mi? A régi rendszer fiai, akik nem gyűlöltük eléggé a régi rendszert, ezért aztán a régi rendszer maga alá gyűrt minket. Mert a gyűlölet a kívülállás módszere. Hogy ne akarjuk ugyanazt, amit ők. Ne akarjunk a kedvükbe járni. Ne lessük kívánságaikat. Ne váljunk el a feleségünktől,
mert osztályidegen rakottpalacsintát sütött.
Kik vagyunk mi? A régi rendszer fiai, akikben túlburjánzott a gyűlölet. Akik szektás gyülekezetekben végezték a gyűlölet szertartásait. Jé, milyen hasonló e két szó: gyülekezet, gyűlölet.
Kik vagyunk mi? Fejünkben csupa régi gondolat, szintetikus geopolitikai unióformákba gyömöszölve. Csupa, vagyis semmi egyéb magyarán. “Arculatváltó évtized”-matricás pungánkban édesanyánk konyhaszagú szakácskönyve, meg a fogkefénk, mert nem mindig jut idő két tortakészítés között hazafutni.
Miután tehát vagyunk, akik vagyunk,
és álmodtuk azokat a nehéz, ólmos álmokat, szedjük elő napfényes asztalainkat, borítsunk föléjük sátorponyvát, hogy ne forrósodjon föl tar/vagy ősz fejünk, és kavarjuk habosra ólmosnehéz álmainkat. Schlagen der Foam, ahogy a német mondja nem kis angolsággal a geopolitikai munkavégzők halálian komoly ábrázatára.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!