SZAKÁCSKÖNYV
Zöld emlék cukorban
Láng Zsolt utolsó frissítés: 17:38 GMT +2, 2008. június 10.Van egy szép, okos és nagyvonalú ember, aztán elfolyik belőle a tápláló szerelem, kiszikkad belőle a vágy, és egyszeriben csúf, sekélyes, kifejezetten buta emberré válik.
A frissen begyűjtött emléket kötőtűvel jól megszurkáljuk, négy héten át hideg vízben áztatjuk, a vizet mindennap kicseréljük. Az így előkészített emléket forrásban lévő vízbe tesszük, három percig főzzük, majd leszűrjük. Amennyiben az emlék túl korai, akkor a három percet kitolhatjuk, de ügyeljünk, ne lépjük nagyon túl, mert az emlék hajlamos a szétfövésre. Mellesleg a szétfőtt emléket sem kell kidobni, kiváló szirupot lehet belőle készíteni.
A leszűrt, lecsurgatott és kiült emléket befőttesüvegbe tesszük, és hideg cukorsziruppal leöntjük. Azt is kipróbálhatjuk, hogy először cukorszirupot főzünk, és a bugyogó szirupba eresztjük bele nagyon óvatosan az emléket. Ebben az esetben azonban ügyelnünk kell a gyors hűtésre, másképp az emlék nyálkássá válhat.
Lehetetlen eldönteni, melyik emléket érdemes felhasználni. Lesznek majd kedvenceink: édes kis kirándulás a domboldalban, római vakáció, indiai utazás, sakkparti a lugasban, nyáréji vallomás, vagy ellenkezőleg, aljas pálfordulás, bár szó, ami szó, kevesen vannak, akik vereségük emlékéből csinálnának kompótot. Két személyes tapasztalatot szúrnék be. Az elsőt olyasvalaki mesélte, aki megrögzött emlékgyűjtő hírében áll, ezért aztán nem ódzkodik a kalandoktól; nos, egy csodálatos hetet töltött egy csodálatos emberrel, azt gondolta, ennél nincs szebb, ám miközben az emléket az eltevéshez gondosan megtisztogatta, kiderült, hogy csupa képmutatás volt az egész hét, és az emléket inkább a szemétbe dobta. A másik tapasztalat ennek az ellenkezője: egy bőrig ázás futva borkánba tett emléke napfényként beragyogta az emlékező téliesedő életét.
Mielőtt a befőttesüveg tetejére rácsavarjuk a kupakot (vagy celofánt borítunk rá), szedjük le a keletkezett habot. A lezárt üveget gőzben dunsztoljuk (óvakodjunk az újraforralástól!), majd ha kihűlt, tegyük a kamra polcára, lehetőleg száraz és hűvös érzéssel, vagyis tartózkodva attól, hogy máris nekiessünk, és megbontsuk. Az első hetekben rendszeresen vizsgáljuk meg, mert a penészedés, a pimpósodás, a zákányosodás apró jelei már most mutatkoznak. Ilyenkor még közbe lehet avatkozni újradunsztolással vagy nyersanyag-feldúsítással, bár a folyamatok többsége megállíthatatlan. Ahogy Brillat Savarin kifejti, a tartósítás az anyag időbefogadási képességének (admettation du temps) függvénye. Mellesleg, legalább akkora szerepe van a szubjektívnek látszó tényezőknek is (admettation de l’esprit).
Végezetül egy harmadik személyes tapasztalat. Én még soha nem találkoztam igazán ízletes emlékkompóttal. Nem akarom most ennek okait kutatni. Valószínűleg életszemlélet kérdése. A kompót a halálra emlékeztet, a feldolgozatlan, nyers emlék viszont olyan, akár a kicsírázó búzamag. Van egy szép, okos és nagyvonalú ember, aztán elfolyik belőle a tápláló szerelem, kiszikkad belőle a vágy, és egyszeriben csúf, sekélyes, kifejezetten buta emberré válik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!