SZAKÁCSKÖNYV
Politikus felfújt
Láng Zsolt utolsó frissítés: 15:15 GMT +2, 2008. május 19.Végy fél tucat tiszta, sértetlen politikust. A múlt században elképzelhetetlen lett volna így kezdeni egy receptet.
Nem csupán a szerző sínylette volna meg (a síny szót akkoriban sem értették pontosan, ezért bármi belefért), hanem szerkesztőktől, nyomdászokon át főszakácsig mindenki. A ’89 végén beköszöntött szabadságban aztán politikus-receptek tucatjai özönlötték el a lapokat, mígnem szép fokozatosan idény-jellegűvé csendesült minden, és mostanában csupán választási időszakokban szokás politikus-recepteket közölni. Egyszerű étek, mondhatni adja magát.
Végy tehát fél tucat gondosan kiválogatott politikust… Itt azonban gondok adódhatnak, hiszen ki dönti el és kiről,
hogy igazi politikus-e vagy sem.
Egyesek szerint, ha valaki nyilvánosság előtt elszaval egy Wass Albert-verset, máris politikusnak nevezhető. Mások, német mintára, a profi státust tartják elengedhetetlennek. Egyesek szerint a politikus a nép alkalmazottja, mások szerint az alkalom szülötte. Egyesek szerint csak az ember politizál, mások szerint a politikus nem ember.
Az efféle véleménykülönbség elbizonytalaníthat minket is. Továbbá, az sem könnyen megállapítható, hogy a megvásárolt politikus előkészítése mennyi időt igényel majd. Különösen a mérges (vagy népiesen bolond) politikusokkal adódhatnak gondok, mert azok megfelelő kezelés nélkül az ételbe kerülve, hasmenést, súlyosabb esetben hányást okoznak.
A pöttyös kalapú politikust kerüljük,
hasonlóképpen ne foglalkozzunk azzal, akinek jelszava: Irtsuk ki a politikai életből a bélférgeket! A nyersanyagot tanácsos megbízható helyről beszerezni, sok bajtól megkímélhetjük magunkat.
A káposzta az káposzta, egyszerű: leforrázzuk, levágjuk az ormóját, nincs több gond vele, ám a politikus, ha rosszul választjuk ki, rengeteg babrát zúdíthat ránk, különösen a mifelénk termő fajta. Bár itt meg kell jegyezni, hogy a német fajtájú politikus feldolgozása ugyan egyszerű művelet, viszont kevésbé zamatos, ízunalmas étel készül belőle.
(Talán nem véletlen, hogy a német szakácsok ritkán használnak politikust nyersanyagként, ők inkább a pártokból készítenek választási menüt.
A berlini vendéglők választások idején megtelnek párt-fogásokkal, a legolcsóbb a szocialisták paradicsomos szafaládéja, a legdrágább a liberálisok sárga mártásos lazaca. Ami pedig a plakátokat illeti: ott inkább a választás tényére hívják fel a figyelmet, humoros formában: Merkel és Schröder gyerekké visszafiatalítva fogócskázik.) Figyelembe véve a fentieket,
előnyös, ha magunk készítjük el a felhasználandó politikusokat.
Elég hozzá két tojás, amiből könnyű tésztát kavarunk. Nem kell túlcifrázni, az alaprecept bármelyik szakácskönyvben megtalálható. Serpenyőben kisütünk legalább fél tucattal
Az így elkészített politikusokkal aztán munkához látunk. Kétféle eljárást alkalmazhatunk, nem feledve a szakácsművészet alapelvét, miszerint a kés az egyik leghatékonyabb ízesítő.
Az első módszer a politikust ujjnyi széles csíkokra metéli, ezt keveri össze a tojásos masszával, a másik egész darabokban egymásra csúsztatja őket, és a masszát a rétegek közé keni. (Ennek ellenére a második változat nem keverendő össze a csúsztatott rakott politikussal, ugyanis annak teljességgel más az íze.)
A felfújtmassza összetétele meghatározó. Lehet édes vagy pikáns, besameles vagy aszpikos szerkezetű aszerint, hogy desszertet vagy tápláló főételt készítünk. A lényeg, hogy forró sütőbe rakjuk, másképp az eledel, ha szépen fel is fúvódik, miután kivesszük, elkeserítően összeesik.
Mivel egyszerű, mondhatni kissé triviális receptről van szó, sokan azzal bonyolítják, hogy többféle politikust használnak alapanyagként. Egy réteg magyar, egy réteg román, egy réteg német politikus egybesütve. Felcifrázhatod tejszínhabvirágokkal vagy vereshagymaszeletekkel, ízlés szerint.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!