A PÓRUSOK METAFIZIKÁJÁHOZ
Hol a vécé?
Láng Zsolt utolsó frissítés: 10:50 GMT +2, 2006. szeptember 12.Miért telik el úgy a mai nap, hogy nem beszélünk arról: Szilágyi Domokos valóban besúgó volt-e vagy sem?
Középiskolás koromban én is indítottam egy diáklapot. Szerencsémre a Szeku nem zaklatott érte, nem szervezett be, mint Sorin Antohit.
Részvéttel gondolok rá. Mert a magamfajta könnyedén a háta mögé dobja a múltját, ő viszont, akármilyen fényesen felívelő volt a pályája, pórusaiban cipeli. A hatalom mikrofizikája, amiről vallomásában említést tesz, a pórusok metafizikájaként működött a kihallgatások során. A szekustiszt kékre borotvált arca, nyakának barázdái, öltönyének az illata... Keveset tudunk a pokoljárásról. A testek közelségéről. Megtörténik valami, és utána iszonyú harcot kell folytatnunk a mondatokért.
“Az apák bűneiért a fiúk bűnhődnek.” Oidipusz bűnhődik, és nem tudja, hogy ő a bűnös. Még akkor sem, amikor már csak össze kellene kötni a szálakat, akkor sem tudja, mert nincs kimondva. “Mondd ki, vagy meghalsz!” Talán ebben az irányban is értelmezhető, hogy a Măniuţiu-féle kolozsvári előadáson a szereplők annyit öklendeznek: mintha gyomruk mélyéből igyekeznének kétségbeesetten kikotorni a szavakat… Én középiskolás koromban azért lettem volna könnyen beszervezhető, mert nem tudtam semmiről. Nem gyávaságból írtam volna alá bármit, hanem mert gőzöm nem volt, miben vagyok. “Ha aláírok, máris hazamehetek, és kész, megszabadultam tőlük. Oda nem jönnek.” Pedig jöttek, nem is tudtam, és ott voltak.
“Ilyen a világ.” De azért ilyen, mert nem kapaszkodik fel a kifejezés szintjéig. Történetiségről beszél, de e történetiség nem más, mint a Hatalom súlyosan áradó dicsérő éneke. Óda a feljebbvalókoz. “Mindig is így volt”, ezt mondja a világ a világról, mert azt akarja, hogy ma is úgy legyen, ahogy régen volt. Hogy az érdemnyugdíjat is ő kapja.
Miért telik el úgy a mai nap, hogy nem beszélünk arról: Szilágyi Domokos valóban besúgó volt-e vagy sem? Fénymásolt papírfecnik zizegnek a kocsmaasztaloknál; ezek volnának az állítólagos jelentések. Miért így? A pletyka szintjén, sutyorogva. Miért ilyen kopreikálisan? Lenyugszik ma is a nap, és nem jutunk el a mondatokig. Ehelyett Balogh Edgár centenáriumát ünnepeljük. Miért mondja Sorin Antohi vallomása, hogy ilyen a világ, miközben a vallomás műfajilag épp arra a közlésére hívatott, hogy a világ megváltozott?
Miért nem beszélünk erről? Vagy ha nem beszélünk, miért nem öklendezünk?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!