BERLINÉV
Felhők
Láng Zsolt utolsó frissítés: 18:08 GMT +2, 2003. június 24.Zsenialitásom önhitt biztonságával célzom meg az egyiket, és hopp! elrugaszkodom a mellvédről. Amíg elérem, azon meditálok, miképpen tudnám leírni a felhőlovaglás elképzelt élményét, hogy minél hitelesebb legyek.
Szárnyalásom oka, hogy Szentivánéj köszöntött ránk: az órák szerint már éjszaka van, az érzékek azonban lefeszítik a mutatókat, hiszen napfény ragyog a tetőkön. Éjfél előtt egy órával még világos az ég vászna, alig négy óra múlva pedig újra világosodni kezd. De persze az éj kísértetei körülöttünk kóricálnak az álmok jelmezében. Négy óra ma a berlini éj, édes és zaklatott. Mocsarak hajdani emlékétől lázas látomások, szénporos, verejtékes nekifeszülések, miazmás, kollaboráns és deviáns szenvedélyek szövik az ezüst kulisszákat. A mérhetetlen gazdagság deklasszált lebujai helyett most városszerte csorog a vidámság nevető anyaga, az architektúra belsejéből árad a derű. Most töltik fel a fénytározókat, atombiztos ciszternákat. A berliniek a színekben keresik a boldogságot. Berlini kék. Berlini arany. Berlini zöld. Berlini felhők. És jól tudják, hogy a szín: rezgésszám és korpuszkula!
Szárnyalásom másik oka, hogy csekély összeg ellenében sikerült feljutnom a Dóm kupolájába, némiképpen kárpótolva magamat a kudarcért, amely a Reichstag előtt ért. Egy órás sorállás után úgy döntöttem, hogy a várható öt, esetleg hat elől elmenekülök. Kiálltam a sorból, amit a mögöttem időközben felgyűlt társaság inkább értetlenkedő rosszallással, mintsem a váratlan előrejutástól repesők mosolyával fogadott. Hát feladom? Hát nincs bennem kitartás? Hát nem érdekel, hogyan ülésezik a szövetségi parlament? Ma épp külföldi delegátus látogatja meg…
És valóban, már a Dóm kupolájából látom a hosszú konvojt, amint hatvanhat motorosrendőr avantgárdja vezeti Tegel felé. Ilyet eddig csak tévében láttam; néhány napja, amikor Kennedyt mutatták, aki negyven éve látogatott Nyugat-Berlinbe, majd híres beszédében azt mondta, "I am a Berliner!" , vagyis berlini vagyok, és a "berliner" Berlinben a fánk neve, ami alighanem szintén illik a pufókarcú, vereshajú szépfiúkra.
Szárnyalásom harmadik oka a felhő alakja. A felhő ugyanis egy haláli Mercedes kecses áramvonalait rajzolja ki. Igen, a berlini felhők többnyire Mercedes alakúak, a jellegzetes barbipapa ("hüphüphüp, barbatrükk!") lámpájukkal. Az E 220 CDI Elegance! Nem véletlen, hogy a berlini felhők sebesebbek az otthoniaknál, vagy ha nem is sebesebbek, hamarabb felgyorsulnak százra. Így szárnyalásom is valamiképpen más, mint otthon, amikor negyedik emeleti szobámból célzom meg zsenialitásom önhitt biztonságával a lomha őszi felhőket, és a depresszió tohonya reménykedésével szállok el Kelet felé.
Szárnyalásomnak van negyedik oka is, sőt több. De itt most csupán hármat tártam fel.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!