BERLINÉV
Portugálok
Láng Zsolt utolsó frissítés: 12:10 GMT +2, 2003. május 27.Hány hét a világ? A válaszom: ötvenkettõ! Igaz, akad hét, amelyik kettõvel is felér. Élt egyszer egy bolond tornatanár Szatmáron, aki azt találta ki, hogy amikor Ceusescu elvtárs leszáll helikopterével a focipályára, akkor
Most ennek a tornatanárnak unokája vendégeskedik nálunk.
Kedves lány, ugyanabba az iskolába jártunk. Érdekes ötlete neki is van, nem is kevés. Hatkor kel, és mivel úgy tartja, hogy a koránkelés az egészség alapfeltétele, és mivel pedagógiai habitusában fölös terjengés mutatkozik, ránk szabta, hogy vele felkeljünk. Nem tûr ellentmondást. Tegnapelõtt kis híján kiosztott nekem egy nyaklevest, mert a gyerekeimnek megengedtem, hogy hétig lustálkodjanak.
Aligha lehet csodálkozni, ha mostanában keveset tartózkodom otthon. Ezeket a sorokat is egy internetkávézóban írom, percenként 10 centes taksával. Alibiként mindig ki kell találnom valami olyat, ami elriasztja. Tudniillik szeret szegõdni is… Berlinben most aranyló az ég, és a meleg még nem annyira elviselhetetlen, mint augusztusban, amikor a nyár fáradtan lógatja nyelvét a Wannsee vizébe. Vendégünket minden érdekli, egyedül az irodalom nem. Szokott ugyan tanulmányokat írni, viszont a könyveket ki se nyitja. Szóval, amit eddig a békésen csordogáló berlini hetek alatt elhanyagoltam, most mentõövként ragadtam meg: irodalmi felolvasásokra járok.
Tegnap este például Pedro Rosa Mendez, portugál író olvasott fel az Einstein kávézó felsõ emeletén. Kis portugál kolónia verõdött össze, azt hiszem, én voltam az egyetlen, aki nyelvében kirítt. De nem nagyon, hiszen meg se szólaltam. Ugyanúgy bólogattam, ahogy õk. Kiderült, a történelmünk is hasonló. Nekik is volt egy igazságos Mátyásuk. Volt mohácsi veszedelmük is. Fociban és irodalomban is jók. Nekik is van Nobel-díjasuk. Õk is elég szétszórtan élnek a világban. Ha azt veszem, a brazilok portugál erdélyieknek is nevezhetõk. Vagy fordítva, Portugália Brazília Erdélye. Az erdélyiekhez különösen hasonlítanak. Nekik is volt egy diktátoruk, mint nekünk. Aki ugyanolyan bolond volt, mint a mienk. És õk is nosztalgiáznak most. Pedro Rosa Mendez, mintha megérezné rokon lelkületemet, folyton felém néz, nekem mesél. A portugál diktátornál csak azok voltak bolondabbak, akik negyven évig hajbókoltak elõtte. A hetvenedik születésnapjára például nemzetiszínûre festették a galambokat egész Lisszabonban.
Hát igen, tényleg rokonlelkek vagyunk.
Avagy történeteink összeérnek a berlini aranyég alatt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!