ITTHONÉV
Szakmai fődolgok
Láng Zsolt utolsó frissítés: 12:23 GMT +2, 2004. május 27.Azt kérdi barátom: "Barátom, miért szerkesztel be olyan recenziókat a Látóba, amelyek üresek, semmitmondóak, hazugok, ráadásul olyanok írták, akik üres, semmitmondó és hazug emberek, és mindenen túl olyan szerzők, olyan könyveiről szólnak, akik és amelyek..."
"Ha semmitmondó recenziókban semmitmondó szerzőket és könyveket dicsérnek, akkor a dicséret semmitmondásában, ha nem is néz magára a semmi, az olvasó rá fog ismerni a hazugságra."
Barátom viszont tovább erősködik: "Ha valaki látja, kik vannak a lapban, benned, azaz karodban és ízlésedben bízván, semmitmondó és hazug szerzőket, üres és hazug könyveket fog szívébe zárni."
"Ha én olyanoknak szerkeszteném a lapot, akik csupádon csupán azt nézik, kik és mik vannnak abban, anélkül, hogy elolvasnák, akkor eleve nem volnék az, akiben meg lehetne bízni, így aztán hiába szórná ki karom a lapból az ízlésemet bántó üres, semmitmondó és hazug írásokat, ami benne maradna, nem volna mozdulat, ami felmutathatná."
"Ó – kérdi szomorúan barátom –, akkor hát nincsenek vágyaid?"
"De, de, vannak, épp ma konzultáltam szerkesztőtársaimmal, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy szeretnénk egy olyan lapnál dolgozni, ahol nő volna a főszerkesztő. Okos és szemüveges, merthogy kritikus volna. Minket kettőnket szeretne, de senki mást. Papp Sándor Zsigmond például annyira félne tőle, hogy minden héten hozna egy novellát. Nem cifrázom. És ha érkezne egy még csak nem is üres, nem is semmitmondó és nem is hazug, hanem egyszerűen csak pocsék írás, hát azt mondaná, fiúk, ne!, mire mi bólintanánk."
"És aközben hol jár az eszed és az ízlésed?", kérdezte barátom. Nem, már nem kérdés volt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!