ITTHONÉV
Adalék
Láng Zsolt utolsó frissítés: 10:53 GMT +2, 2004. május 6.volt az első szó, amit a Cenzor beleírt első megjelent írásomba. Többet is betett, de erre az egyre pontosan emlékszem. Kivágta az eredeti címet ("Bányász Laci kapufája"), és adott neki egy másikat, ami az "adalék"-kal kezdődött.
Abból indultam ki, hogy a Cenzor szövegpárti, vagyis jót akar. Első kötetemben volt egy szatíra, az "Ember embernek orvosa", amelyben elkerülni igyekezvén az olcsó valóságábrázolás vádját, jó előre kijelentettem a helyszínről, hogy az kies, határmenti település ugyan, de nem Temesvár, nem Arad, nem Nagyvárad, nem Szatmárnémeti, nehogy valaki magára ismerjen. Amikor viszont a kötet megjelent, az eredeti mondat helyén ez állt: "Ez nem Timişoara, nem Arad, nem Oradea, nem Satu Mare" – ami persze már-már frenetikussá tette a szocialista realizmust megfejelő szerény kis novellát.
Én tehát jószívvel gondolok a Cenzorra.
Ha rajtam múlna, szívesen kitüntetném. Vagy felemelném a nyugdíját; megtoldanám valami érdempótlékkal, mi több, külön érdemnyugdíjat adnék neki. Esetleg elengedném az adóját. Szóval, ha rajtam múlna, arra biztatnám a Cenzort, hogy adja ki legsikeresebb írásait, azokat az emlékezetes alkotásokat, amelyeket ő tett naggyá. Garantálom, hogy sok mai szerkesztő kézikönyvként forgatná ezt a kötetet. Legalábbis az, aki nem restell mástól tanulni. Sikerkönyv lenne. Ha rajtam múlna, az Év Könyve-díjat is neki adnám.
Sajnos egyetlen Cenzort nem ismerek. Így hát csupán remélem, hogy ez a kis hálabeszéd valamiképpen eljut hozzá. Amúgy sem áll hatalmamban semmiféle nyugdíjemelés, érdempótlék, díjadás. Azt is csak remélni tudom, hogy egykori barátai majd helyettem is intézkednek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!