ITTHONÉV
ISVÁN
Láng Zsolt utolsó frissítés: 14:14 GMT +2, 2004. április 29.A magyarban a családnév (a vezetéknév) elöl áll. Utána következik a kereszt- vagy utónév, esetenként több is. A romániai magyarok esetében a név hivatalos formája igen gyakran torzult változata a magyar eredetinek.
Kovács János helyett azt írták be, hogy Covaci Ioan. A szülők a névrontást azzal igyekeztek megfékezni, hogy lefordíthatatlan ősmagyar keresztnevet adtak gyerekeiknek. A Covaci Zoltan Levente az anyakönyveken győzedelmeskedni vágyó kisebbségi öntudat példázatos formája. A magyar névadási hagyományokban azonban, főképp katolikus vidékeken, ahol szokásban volt a szentek közösségébe ajánlani az újszülöttet, nem mindig lehetett a pogány névadással diadalt szerezni. Azaz mégis! Legyen szent is, de magyar is: Covaci Ioan Nicolae Attila!
Az én nevem, az én nevem Cucoriţa Zsolt Ştefan! Életem csupa rettegés volt. A kínok akkor kezdődtek, amikor ötödikbe mentem. Az egyik tanárunk kinyitotta az osztálynaplót, és fonetikusan felolvasta nevemet. Nagy cöcögés és röhögés. Nem úgy hívnak, mondtam neki. Ide az van írva, válaszolta a faszinger.
Hosszú hadakozás árán, néhány éve sikerült átíratnom a nevemet. Ma már Kukoricza Zsolt István vagyok hivatalosan is. Az útlevelemben is ez áll. Amikor átlépem a román–magyar határt, a magyar határőrnek sem kell már gondolkoznia, hogyan is olvassa helyesen nevemet. Bár ezek értelmes fiúk, valószínűleg több nyelven is tudnak.
Szeretek a határőrökkel elbeszélgetni. A határőr olyasmi, mint nőkön a száj vagy a szem, kinek mi; az első, amit megbámul a vágyakozó. Én először egy német határőrrel beszélgettem a berlini parkokról. Ő egyébként Herr Kukoriczának szólított, megkapó kiejtéssel.
A magyar határőröknek István vagyok. Mi több: ISVÁN. Isván, hova megy?, kérdezik. Isván, ki kell cserélni az útlevelet! Isván, van csomagja?
Tudom én, a magyarban kacifántos kérdésről van szó. Férfiembert megszólítani azonban a könnyebbik feladat. Teljes név. Vezetéknév + úr. Vagy csak: Uram! A szép magyar hagyományban a keresztnevükön csak közeli ismerősök szólítják egymást. Illetve keresztnevén szólítja vendég a pincért. Olyankor még azt is hozzáteszi: Fiam. Ilyen a magyar hagyomány.
Vajon mit mondana a határőr, ha legközelebb, amikor Isvánnak szólít, kiszállnék az autóból, és így kiáltanék fel: Édes fiam, engem te ne szólíts a keresztnevemen, mert én téged úgy arcul csaplak, hogy a kisködmönöd zsebébe rejtett bugyellárisodban fogod a szemedet keresni!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!